Két éve megnyerték a Nike kupát, majd a Puskás-Suzuki kupán is aranyérmesek lettek az U17-es csapattal. Ott figyeltek fel Szabira az Ajaxnál a két szezonban is gólkirály játékosra.

Szia Szabi! Hogy érzed Magad Hollandiában?
Köszönöm szépen, jól. Próbálom felvenni a tempót. Új országba, új klubhoz, új környezetbe kerültem, és nem túlzás, a bemutatkozásomkor rendesem remegett a lábam. Ebédnél mutattak be leendő csapattársaimnak, a többiek ültek az asztalnál, sorba kezet ráztam velük. Aztán időm sem volt beszélgetni velük, máris vittek tovább, és megmutatták a klubépületet.

Tinédzserként egyedül vágtál neki a nagy kalandnak. Nem féltél?
Félelem nem volt bennem, inkább izgalom. Alig vártam, hogy megérkezzek Amszterdamba. Nem tagadom, az első két-három nap szokatlan volt, esténként az ágyban az járt a fejemben: hol van anya, és apa? Na meg a két öcsém, akik közül az ikertestvérem a SZAC-ban, míg a fiatalabb, a nyolcéves a Honvédban futballozik. Néhány nap elteltével aztán megszoktam a hiányukat. Egyébként idekint is családnál lakom, úgynevezett nevelőszülőknél. Rendesek, mosnak, vasalnak rám, nagyon kedvesek, ráadásul közel laknak az Ajax akadémiához, húsz perc alatt ott vagyok a pályán.

Hogy néz ki egy napod? Elmondod nekem?
Be van osztva a napom rendesen. Reggel nyolckor már az asztalnál ülök a konyhában az itteni „családommal”, kilencre jön értem a taxi, tízkor pedig már a pályán vagyok, általában másfél órás edzésünk van, amit rövid pihenő után közös ebéd követ. Heti négy alkalommal kétórás hollandnyelv-órám van, délután pedig jöhet a második tréning.

Aax Akadémián 

Este pedig tanulsz megint?
Szerencsére a tanárnőm azt mondta, otthon már ne foglalkozzak a tananyaggal, hagyjam ülepedni a tanultakat. Az akadémián van a holland nyelvkönyvem, ettől függetlenül hétvégére hazaviszem, hogy átnézzem a hétköznap tanultakat. Mit mondjak, nem könnyű nyelv a holland, az angol, és a német keveréke, a nyelvtannal valahogy elboldogulnék, gond a kiejtéssel van… Majd csak belerázódom ebbe is. Egyelőre csak a nyelvet tanulom, a családdal úgy döntöttünk, idén távoktatásos rendszerben folytatom az otthoni tanulmányaimat, a nyáron meg majd levizsgázom odahaza. Jövőre pedig reményeim szerint már megy annyira a holland, hogy itt folytassuk a sulit.

Mi a helyzet a pályán? Ott is minden más?
Odahaza árnyékék voltam, az Ajaxnál a négy három hármas hadrendben futballoznak az utánpótláscsapatok, rám a jobb, illetve a bal szélen számítanak. Ballábas vagyok, de Amszterdamban, ahogy látom, nagyhangsúlyt fektetnek arra, hogy minél hamarabb kétlábas futballistát faragjanak belőlem. Hiába vagyok tizenhat éves, az U17-es együttesben futballozom. A csapattársaim nagyon rendesek, mindenben segítenek, kedvelik, hogy az edzéseken bátran cselezek, lövök, a szakmai stáb pedig próbál némi izmot rám pakolni. Kedden, és csütörtökön kondicionáló edzésem van, lábra, és karra is erősítünk.

A felnőtt csapatból találkoztál már valakivel?
Valamelyik nap önszorgalomból mentem le az edzőterembe, egyszer csak azt veszem észre, hogy mellettem a legendás Patrick Kluivert fia, Justin Kluiver, és a profik nagyágyúja, Davy Klassen végzi a gyakorlatokat. Illedelmesen köszöntem nekik Előfordult már, hogy az Ajax második csapatával tréningeztem, azt mondták, jó, ha szokom a ritmust, ott azért vannak már nagyon jó futballisták.

Az Ajaxhoz kerülve álmodozol arról, hogy a nagycsapatban is pályára lépsz?
Persze! Az lenne a baj, ha nem álmodoznék. Ha az ember meg akarja állni a helyét a profik világában, muszáj bátornak, és elszántnak lennie. Jó lenne, ha két és fél év múlva nem azt mondanák az Ajaxnál, köszönjük, magyar barátunk, de nem hosszabbítjuk meg a szerződésedet, menj oda, ahonnal jöttél – vissza Budapestre. Szerintem innen, az Ajax akadémiájáról kellő kitartással, sok-sok edzéssel igenis elérhető a holland, angol, vagy éppen a spanyol első osztály.

Vissza a listához