Remili Mohamed játékosunk meséli el a mátraházi edzőtábor tapasztalatait, valamint a sokáig - egyedül - éllovas Vasas terveit, és céljait a 2017-es évre vonatkozóan.

Szia Remi, milyen volt a mátraházi edzőtábor?
Szia. Ahhoz képest, hogy keményen megdolgoztattak minket az edzők nagyon jó volt. - válaszolta játékosunk

Néhány évvel ezelőtt még nem ezt mondtad volna...
Igazad van. Csak eltelt azóta néhány év, és másként látom a világot, amióta a három és fél éves Anis, valamint a nyolchónapos Stella büszke édesapja lehetek. Már négyen vagyunk, és nagyon jól vagyunk szerencsére.

Ezért tetszett Neked az edzőtábor, mert sikerült csak a futballra koncentrálni?
Így igaz. Egész éjjel sikerült aludnom, és ez fontos tény. Vaskó Tomi volt a szobatársam, akinél áprilisban érkezik a második gyerek, ugyhogy minden reggel megbeszéltük, milyen jó volt átaludni az éjszakát. Ennyi előnye tehát mindenképpen volt a mátraházi napoknak, de azért nagyon hiányzott a család. Szerencsére a mai világunkban olyan nagyszerű technikai csodák léteznek, hogy nemcsak beszélni tudunk egymással, hanem láthatjuk is a másikat, így azért könnyebb elviselni a szeretteink hiányát.

Más futballista lettél, amióta édesapa vagy?
Azt gondolom, hogy igen. Letisztult a játékom, megfontoltabb ember lettem a pályán belül, és azon kívül egyaránt. A futball mindig is fontos volt, de most már felelősséggel tartozom a családomért - persze, eddig is arra törekedtem, hogy gólt szerezzek, ez most is így van. Ám úgy gondolom, a mentalitásom más, mint amikor huszonkét éves voltam, és bár néha eszembe jut, máshol tarthatnék, ha akkor is úgy gondolkoztam volna, mint most, próbálok nem rágódni ezen. Nem szeretem úgy kezdeni a mondatot, hogy "mi lett volna, ha..." hiszen az is én voltam, abból is tanultam, még ha, ahogy mondani szokás, utólag okos az ember, és látja, miben hibázott régen.

És reálisan hol van a helyetek a bajnokságban? Tavaly majdnem kiestetek, míg most sokáig élen voltatok. Melyik az igazi Vasas?
Könnyű rávágni, hogy az őszi, mégis ezt gondolom őszinte válaszként. Sokszor elhangzott, hogy mostanra érett be Michael Oenning edző munkája, aki egy évvel ezelőtt, a téli szünetben érkezett hozzánk. Időbe telt, hogy megismerjük egymást, megértsük mit akar játszatni velünk. Igaz, az előző szezonban a kiesés elkerüléséért harcoltunk, de akkor is azt gondoltam, a középmezőnyben lenne a helyünk, de sok oka lehetett, miért nem jöttek akkor úgy az eredmények, ahogy szerettük volna. És az őszi eredményeink sem erőn felüliek: aki látta a meccseinket, érzékelhette, sokat tettünk azért, hogy így álljunk a tabellán. Senki sem mondhatja, hogy a véletlen műve ez a helyezés, a szerencse repített volna minket a dobogóig, így azt mondom - lehet az én számból furcsának találhatják ezt mások -, hogy nagyjából itt a helyünk.

Mit vársz Magadtól, és a csapattól 2017-ben?
Tartani kell a szintet, ezt várjuk mindannyian. Természetes, hogy kevesebbel senki sem érné be. A bajnokságban szerzett két gólom nem sok, e tekintetben mindenképpen előrelépnék. Igaz, erről sokat beszélgettünk Michael Oenninggel. A mátraházi napok alatt volt ideje az edzőnek mindenkivel egyeztetni. Elmondta, látta rajtam, görcsössé tesz, hogy nem jönnek a gólok, de megnyugtatott, amíg a csapat győz, vagyis a többiek is részt vállalnak a gólszerzésből semmi okom idegeskedni ezen. A csapat a fontos , de az is egyértelmű, hogy minél jobb játékkal, minél több góllal szeretném segíteni a Vasast, hogy elérjük a céljainkat. Az edző hozzátette, akkor is játszhatok jól, lehetek hasznos tagja a csapatnak, ha  góllövés éppen nem megy, de azért szeretnék a kapu előtt is eredményes lenni a folytatásban.

Az előbb említetted a célokat, mik a konkrét célotok?
A bajnokságról sok szó esik, de mi arról is sokat beszélgettünk, hogy a Magyar Kupában nagyon szeretnénk sikeresek lenni. A legjobb tizenhat között vagyunk, vagyis messze még a vége, de erős csapatok búcsúztak már, a mezőny több mint fele nem az első osztáyban szerepel, vagyis ha Dorogon - Kővári Robiék ellen - túljutnánk, ami egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek, kis szerencsével a legjobb négy között lehetnénk. Tudjuk, hogy több mint tíz éve nem volt döntőben a Vasas, és harminc év is eltelt már a legutóbbi, a nyolcvanhatos kupagyőzelem óta. Ez nagy motíváció! A bajnokság is fontos, de a Magyar Kupa nem kevésbé az, így készülünk.

Vissza a listához