A Budapest Honvéd rutinos védője sok tehetséget lát az akadémián, a körülmények adottak, az akarat azonban az egyik srácban megvan, a másikból viszont hiányzik.

A Budapest Honvéd rutinos védőjével, játékosunkkal, Ivan Lovriccsal beszélgettünk. Ivan elmondta, szerinte miért jóval erősebb a horvát válogatott annak ellenére, hogy az ottani élvonalban nincsenek olyan jó körülmények, mint a magyarban, továbbá kitért a Marco Rossival való kapcsolatára, valamint arra is, miért nem tolonganak a fiatal játékosok az NB I-ben.

A régi Jugoszlávia idején még jól állt a család, aztán nehezebb idők jöttek – emlékezett vissza fiatal éveire a spliti születésű hátvédünk. 
Sajnos összességében sincsenek Horvátországban olyan kedvező körülmények, mint Magyarországon, hát még a sportban. Rosszabb pályákon, kevesebb pénzért fociztunk, s harcoltunk, hogy külföldre igazolhassunk. Nekem 2007-ben sikerült Kecskemétre, 150 ezer forintos bérért a másodosztályba. Kockáztattam és bejött.

Ivan Lovric (labdával) elnyűhetetlen munkabírása sok fiatal példaképe lehet 
 

Ivan Lovrictól azt is megkérdezték, ha ennyivel nehezebbek odaát a feltételek, hogy lehet, hogy a horvátok mégis sokkal erősebbek felnőtt – különösen válogatott – szinten.

Mert más a mentalitásuk, megtanultak küzdeni. És mindenki focizni akar. Amikor fiatalok voltunk, Splitben élt 200 ezer ember, és kis túlzással mind a Hajduk Splitben akart játszani! Ki tehetségesebb volt, ki kevésbé, ki szerencsésebb, ki kevésbé, de ezt kiegyenlíthette azzal, ha harcolt a céljaiért. Ahogy a délszláv háború alatt pénz nélkül, étel nélkül is küzdöttek az emberek a túlélésért . A másodosztályban játszottam, amely akkor erősebb volt, mint ma. A horvát élvonalban ma is van három-négy kiemelkedő csapat, a többiből a jobbak külföldre igyekeznek. Én Sandro Tomic kapust ismertem Magyarországon, rajta keresztül tudtam meg, hogy Kecskeméten Tomiszlav Szivics védőt keres. Próbajáték után szerződtettek, s meg is nyertük az NB II-t, amivel történelmet írtunk, először lett elsőosztályú a klub. Egy sérülés miatt azonban fél évet ki kellett hagynom, kölcsönbe az NB III-as Bajához kerültem, majd csapat nélkül maradtam.
Nem kellettem sehova, elfogyott a pénzem, mert a rehabilitációmat is én álltam, s nem tudom, mi lett volna, ha nem jön egy váratlan szingapúri lehetőség…

A horvát középhátvéd 2009 nyara és 2011 februárja között 38 mérkőzésen lépett pályára a szingapúri Armed Forces FC-ben, amelynél az élvonalban két gólt is jegyzett, míg az Ázsiai Bajnokok Ligája-csoportkörben egy alkalommal volt eredményes.

Fantasztikus volt! – adott egyértelmű választ arra, milyen volt Szingapúrban játszani. Legszívesebben életem végéig maradtam volna. A foci mondjuk nem olyan erős, három jó csapat volt, ezekből az egyikben játszottam, az ázsiai Bajnokok Ligájában is. De nincs még egy ilyen hely a világon! Csak sajnos egyéves szerződéseket kötnek, s mivel nem lettünk bajnokok, lecserélték a keretet. Supka Attila viszont pont hátvédet keresett a Honvédba, így két és fél évre aláírhattam.

Ivan Lovric tudja, hogy a mentális felkészítés is mennyire fontos egy profi sportolónál

Ivan Lovric a kispestiekkel a 2016/17-es szezonban bajnoki címet ünnepelhetett, a kispadon pedig ekkor már a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Marco Rossi ült.

Nagyon tisztelem, s ez kölcsönös lehet, mert amíg Kispesten volt, végig játszottam nála. Mondhatni, barátok lettünk, egy kávé mellett ma is bármiről el tudunk beszélgetni. Kiváló szakember, aki ért a fiatalok nyelvén is. Boldog vagyok, hogy most szövetségi kapitányként segítheti Magyarországot – jegyezte meg az olasz edzőről a horvát játékos, majd hozzátette, azon nem is gondolkodott, hogy horvát válogatott legyen, mert a nemzeti csapatban nála sokkal jobb játékosok vannak.

Sok tehetséget látok, az akadémián ráadásul semmi mással nem kell törődniük, csak azzal, hogy jól dolgozzanak. De a többségnél hiányzik valami plusz, aminél fogva megragadhatnának 18-19 éves koruktól a nagycsapatnál. Azt a lépcsőt valamiért nem tudják megugrani. Vagy nem is kapnak rá lehetőséget, mert kevés olyan klub van, mint a Honvéd vagy a Debrecen, amelyik játszat magyar fiatalokat. A körülmények adottak, az akarat az egyik srácban megvan, a másikból hiányzik, de akiből hiányzik, az hamar alsóbb osztályba kerül, aztán befejezi. Akarat nélkül nem jutsz semmire.

Ivan Lovric a beszélgetés végén azt is szóba hozta, hogy a koronavírus előtt, akár bekerülhet volna a közé a 27 játékos közé, akik legalább 200 bajnokin léptek pályára a Honvédban, ráadásul egyetlen külföldiként, amit óriási dolognak tartana még a karantén idején is. Erről azonban nem hajlandó lemondani, mint említette, már azonnal a pályán lenne csapattársaival.

Vissza a listához