Batik Bence utoljára 2015. június 3-án, a Debrecen elleni győztes Ligakupa-döntőn lehetett a pályán. Azóta három műtéten és rengeteg szenvedésen ment keresztül, hogy mihamarabb vissza tudjon térni. Játékosunk sérülése után fizikailag és lelkileg is most van a legjobb állapotban.

Szia Bence! Mi történt veled az elmúlt másfél évben, amióta a sérülésseddel bajlódsz? Nagyon régen hallottak Rólad a drukkerek.
A sérülésem során a térdkalácsom kiugrott. A térdkalács belső oldalán a tok elszakadt, és a térdkalácsom ízületi felszínén keletkezett egy üvegporc sérülés. Az ízületi tokot megvarrták, és az ízületet kitisztították. Ezzel is edzettem, de fájdalmat éreztem, ezért fél év után sajnos egy második műtéthez kellett folyamodni. Mivel a térdkalácson lévő porchiány hajlítás során továbbra is érintkezett a combcsonttal. Még az első műtét után jártam Németországban annál az orvosnál, aki például Schweinsteiger és más labdarúgók lábát is kezelte. Ő is megnézte a térdemet, és az ő, illetve az egészségügyi stáb javaslatára dr. Hangody László professzort kerestem fel, aki egy újszerű operációt alkalmazott rajtam. Megfúrták a sípcsontomat, vettek le őssejtet belőle, felvágták tíz centisen a térdemet, kifordították a térdkalácsomat, mert sajnos csak úgy tudtak egy őssejttel átitatott mesterséges vázat beültetni a sérülés helyére. A térdkalács alatti ín tapadását is megváltoztatták, amit 2 csavarral rögzítettek a sípcsontomon, ezáltal a helyreállított rész kevésbé érintkezett hajlításkor a combcsonttal.

A második műtét utáni volt a legnehezebb időszak?
Olyan szenvedésen mentem keresztül, amit senkinek nem kívánok. Az operáció után volt egy nagyon kemény háromhónapos időszak, amikor csak feküdhettem az ágyamban.  Fura érzés volt, hogy ezekben az időszakban csak kúszni tudtam, ugyanis a lábamra tilos volt ráállni. Szerencsére ez már a múlt. Szépen lassan elkezdhettem már edzeni, de lelkileg nagyon megviselt ez az egész! Tudod, nekem a labdarúgás az életem, és rengeteg időt kellett várnom vele, hogy ismét labdához érjek.

Volt egy harmadik műtéted is, most már végleg magad mögött tudott hagyni a beavatkozásokat?
Igen, ez szeptemberben történt. Akkor a térdkalácsom már csak fájdogált, de a két csavar annyira nyomta a sípcsontomat, hogy hiába jutottam el egy szintre, vissza kellett vennem, be kellett avatkozni. Erre a műtétre egyébként is sor került volna, tehát ez nem vett el még plusz időt a felépülésemből. Harmadjára kerültem padlóra, de ebből is felállok. Januárban megyünk Spanyolországba, eljutok én is arra a szintre, hogy elkezdhetem a könnyített futóedzéseket. Azt mondták, hogy 2-3 hónapra van még szükségem. Sajnálom, hogy így alakult az életem, de úgy érzem, 23 évesen még mindig koromnál vagyok. Nagyon örülök, és nagyon köszönöm, hogy a Ferencváros így mögém állt, és hogy a barátnőm, a szüleim, a barátaim is ennyire támogatnak.

Az edződdel, Thomas Dollal milyen sűrűn beszélsz?
Thomast több mint tízszer műtötték, ezért olyan edzőm van, akinek volt ilyen időszaka. Sokat beszélgetünk, megadja a lelki nyugodtságot és vár vissza.

Milyen volt megélni a lelátóról, hogy ebben a szezonban gyengélkedik a védelem?
Korábban - amikor nekem is sikerült beverekednem magam a csapatba, és Mateosszal, valamint Nalepával is játszottam – elkezdett stabilizálódni a védelem. A mester megtalálta a megfelelő négyest, utána alig kapott gólt az együttes. Most azonban, talán ha két egymást követő meccsen volt ugyanolyan a hátsó alakzatunk. A védelem olyan, mint egy hangszer, be kell állítani, ez most ősszel nem sikerült. Volt, hogy azt éreztem, beugrok a lelátóról, és bemegyek farmerban, kabátban, mert olyan elkerülhető gólokat kaptunk.

A sérülésed, és a kemény időszak, amit Magad mögött hagytál talán most vagy a legjobb állapotban lelkileg és fizikálisan. Hogy gondolod?
Úgy érzem, igen. Most kezdem látni az alagút végét. A lábaim egyre erősebbek! 

Milyen gyakorlatokat végezhetsz? A csapattal együtt is edzettél már?
Igen, már becsatlakoztam a csapattal való kisebb mozgásokba, zsámolyra felugrásra, kitörésekbe. Nagyon jó érzés volt, hogy újra a csapattársakkal edzhetek.  Igaz, még nem kerül előtérbe a labda, mert csak megvadulnék tőle. Még az ultrahangos vizsgálaton látszódott, hogy a bal és jobb lábam között van izomdifferencia. Ha ezt behozzuk, akkor a könnyített futásokat két hét múlva el tudom kezdeni. Utána előkerülhet a labda is, és a nehezebb, terhelő futások.

Csapattársad, Gera Zoltán például közel 34 évesen szenvedett másodjára is térdszalag-szakadást, ám visszatért belőle. Sőt, bajnok, kupagyőztes lett, és a franciaországi Eb-n is játszott. Beszéltetek a sérülésedről, és a visszatérésről?
Zolival beszéltem erről, róla filmet készítenék, ha tehetném, majd lehet meg is beszélem vele (nevet). Olyan ember, aki minden téren példakép a gyerekek és a felnőttek számára is. A Bayern München a kedvenc csapatom, az egyik játékosa, Badstuber is rengeteg műtéten ment át. Nagyon sok erőt ad, hogy felállt, miután már sokszor megoperálták, de Thiago Alcántarának is több videóját megnéztem. Most betekintést nyertem abba is, milyen külsőleg nézni a futballt. Próbáltam a többieknek félidőben, meccs végén is elmondani, mit hogy láttam, hogy így is a csapat része legyek.

Pszichológusnál jártál ezekben az időszakban? Ha igen, akkor segített abban, hogy meg tudj küzdeni ezzel a másfél éves kihagyással?A barátnőm és a lánytestvérem javaslatára mentem el pszichológushoz. Magamtól nehezen vettem észre, hogy befordultam, nem kerestem annyira a barátaimat, mert úgy voltam vele, hogy nem szeretnék senkit sem terhelni a problémáimmal. Szerencsére erre felhívták a figyelmemet. Nehéz volt megnyílni, mert jó dolgokról szívesen beszél az ember bármikor, a nehézségekről kevésbé. De nagyon sokat segített lelkileg. Egészséges játékosnak is fontos lenne pszichológushoz mennie, mert jó érzés kibeszélni a nehézségeket, vagy csak a pályán belüli ingereket. Nem kötődik hozzád, tárgyilagosan áll mindenhez, és elmondja, min változtass. Az elején volt, hogy magamat hibáztattam, amiért nem bírom ki a műtét utáni fájdalmat, akkor még nem tudtam, hogy nem sikerült az a beavatkozás. Azt éreztem, soha nem múlik el a fájdalom. Most csak azt szeretném, hogy tisztán lássa mindenki, mi történt velem. Volt, hogy negatív és valótlan kommentek jöttek, én ezeket nem olvasom, ezért nem is érdekelt, de édesanyám sajnos igen. Őt zavarta, azt pedig egyetlen percig sem szeretném, hogy anyukám rosszul érezze magát emiatt. Ha én ebben az időszakban, most pozitív tudok maradni, akkor mindenki maradjon az. Megértem a másik oldalt is, mert sokáig nem tudták mi van velem, de lojális maradtam mindenkihez, nem került ki semmilyen panaszkodás, nem hisztiztem. Az elmúlt félévben megtanultam, hogy nem állt meg az életem, boldognak kell lenni és pozitívnak, mert bevonzza a jó dolgokat az ember. Volt egy-két olyan időszak, amikor bementem edzeni, és meg kellett küzdenem magammal. Ez leginkább erről szól, azaz hogy minden nap meg kell szenvednem, hogy erősebb legyek. Ezt is megtanultam kezelni, ebben sokat fejlődtem.

A jelenlegi állás szerint mikor láthatunk újra a pályán?
Tűztem már ki célokat, sajnos eddig mindegyik megbukott, de célok nélkül az ember semmit sem ér. Most is állítottam fel újat. Remélem, hogy tavaszra pár meccsen tudok az első csapatban játszani. Szeretnék majd az NB III-ban is szerepelni néhány találkozót előtte. Csak akkor fogok visszatérni, amikor megvan a bizalmam a lábamban. Talán a szurkolók is úgy ismertek meg, hogy ha kell, fejjel is nekimegyek bárminek, belemegyek bármilyen szituációba, ezért úgy szeretnék újra a pályán lenni, ha bemerek csúszni, odamerem tenni a lábamat. Most már nem az a lényeg, hogy minél előbb, hanem, hogy tökéletes állapotban térjek vissza.

Vissza a listához